Régi magyar szinészvilág [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy kopott könyv Még ezelőtt százhúsz esztendővel a mai Várszínház Pestre néző ablakán csöndes karmelita apáczák néztek át a síkságra. Néma kontempláczióba merülve siklott el tekintetük a hegyoldalon, annak lankásával hajlott a zavaros Duna árja fölé, a melyen nehéz vontató hajók tülkölve erőlködtek föl vagy lefelé. Odaát, késő fejlődését nem álmodva, pihent a bástyaövezte Pest. Kezdődik a mostani Gizella-tér körül, hol a váczi kapu rozoga falai őrködnek. Vonul befelé, hosszában az invalidusok házának, a melynek kertje már a szemközti földekre néz. A hatvani kapu bolthajtásos, egyemeletes épületének vasrácsos erkélye van. (Nemrég láttam egy metszetet, mely a hatvani kaput ábrázolja, a rácsos erkélyen kényelmesen pipázó magyar úr nézi a kapun átcsörtető nagy delizsánczot. Még szép a rajzolótól, hogy magyar urat pingált oda, holott az volt Pesten legkevesebb!)