Rossini: Hamupipőke [antikvár]

Részlet:Rossini, Donizetti és Bellini, a három olasz mester, akiket joggal lehet Verdi szellemi elődeinek tekinteni, egy évtizeden belül születtek. Közülük Rossini, a legidősebb, messze túlélte mindkét, fiatalon elhunyt honfitársát, de Bellini és Donizetti még remekműveket alkotta, amikor a pesaroi zeneköltő 1829-ben a "Tell Vilmos-"-sal lezárta színpadi művei sorát és néhány kivételt - pl. a "Stabat Mater"-t - nem számítva, egyáltalán nem nyúlt többé kottapapíroshoz. Hármuk stílusa igen sok közös vonást mutat, ugyanakkor megőrizték alkotásaik egyéni jellegét is. A hihetetlenül gazdag - szinte kifogyhatatlan - dallam invenció mindegyiküknek sajátja, de míg Bellini melankóliára hajló alkata elsősorban a lírában, kevésbé a drámai megjelenítésben érvényesül, addig Donizetti és Rossini a humor és a dráma iránt egyaránt fogékonyak. Rossini kitűnően énekelhető, főleg a ritmusképletek terén roppant változatos zenéje bámulatosan kifinomult formaérzékről tanúskodik. Áriái, duettjei és kisebb-nagyobb együttesei az invención túl bravúros, mesterségbeli tudást és az alkotásmódnak valamilyen egészen valószínűtlenül könnyed eleganciáját mutatják, míg felvonást záró fináléinak zenei építkezése már-már Mozart-i magaslatot ér el.