Szép magyar élet [antikvár]

Ki tudja, hány generáció fog még felnőni anélkül, hogy tudni, kiről is van szó, amikor azt mondom: a „Nemzet kishúga". Ki az a nő, aki eszménykép volt férfiak, katonák milliói előtt? Aki soha nem felejtkezett cl a gyökereiről, aki mindig tudta, mit jelent magyarnak lenni! Soha semmi nem tántoríthatta el attól, hogy külföldön is törődjön magyar honfitársaival. Ezt bizonyítja az is, hogy mindenhol megtalálta a módot és lehetőséget arra, hogy maga köré gyűjtse a külföldön élő magyarokat, önzetlensége, hazaszeretete és tenni akarása rengeteg embernek adott erőt az újrakezdéshez még a háború vagy a menekülés éveiben is. Mindemellett érdekes párhuzam húzható az 1940-cs évek évek és a mai XXI. század között. Gondoljunk csak bele, miért is kellett Nyugatra emigrálnia? Mert itthon szélsőjobboldalinak lett kikiáltva? Mién is? Mi volt a bűne? Mindenhol hangoztatta, hogy magyarnak született! Ápolta a magyar kultúrát, a maga helyén és módján igyekezett összetartani a magyar népet! A dalaiban, verseiben megnyilvánuló érzések őszinték, mélyek, de leginkább elgondolkodtatóak! Honnan is mentene energiáját, életszeretetét, és örömét egy olyan színésznő, akit derében meghurcoltak, és csak a halála élőid években nyerte el az őt megillető elismerést abban az országban, ahol született, és amelyén a legtöbbet tette! Nos, a válasz nagyon egyszerű és rövid: az örökké kitartó hitből! Soha nem adta fel kötelességtudatát, amely élete elején beleégett a szívébe! Célja volt, hogy akárhol járt, mindenhol igyekezett beleplántálni a szívekbe az elveszett haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást! Tudta, hogy az az isteni tehetség, amit kapón, nagyon ritka, és mindemellett úgy használta fel, hogy az emberek csodálatát is elnyerte vele.