Színészdramaturgia és színészmesterség [antikvár]

A műkedvelő színjátszó mozgalom régi igénye egy olyan oktatási jegyzet, segédkönyv, amelyben részletes tárgyalását találjuk a színész művészetének. Kiadtunk már eddig is műveket, amikből az érdeklődő elsajátíthatta a színészi mesterség néhány gyakorlati fogását, készültek oktatási célzatú jegyzetek a beszédtechnikáról, a mozgás művészetéről, olvashattunk néhol az arcjátékról, az előadóművészetről. Ezek a tanulmányok akarva-akaratlanul feltételezték, hogy létezik egy olyan átfogó koncepció, ami a színészi művészet lényegére - a mimézis és a valóság összefüggésére vonatkozik. Ilyen koncepciók egész sorát vonultatta fel a színháztudományi szakirodalom, ezek közül azonban csak néhány jutott el - ha eljutott egyáltalán - a műkedvelő mozgalomig. A színészi művészet tudományos megalapozottságú elemzése ezért is elodázhatatlan feladattá vált, mert időközben a színjátszó mozgalom fejlődésével újraértékelődtek terminusok és jelenségek, módosult a produkciók értékrendje, megváltozott a színjátszás szinte minden elemének tartalma és formája. Ezen elemek közül éppen a színészet fejlődését kíséri a legnagyobb figyelem - hiszen a színész az, akinek teljesítményében a színjáték minden más összetevője kiteljesedik és értelmet nyer. Egyre világosabbá vált, hogy igazuk lett a színészelmélet klasszikusainak - mindenki előtt is K. Sz. Sztanyiszlakvszkijnak -, amikor leszögezték: a színészi művészetet nem lehet elméletekből megtanulni s ezért, mindenfajta "tipp", "ötlet" propagandája helyett a színészi alkotás gyakorlatát kell elemezni.