Szinészhistóriák [antikvár]

FORRADALMI PREMIÉR. A Szigligeti egyik legnépszerűbb, s azóta is kedvelt darabjáról, a „II. Rákóczi Ferenc fogságáról" mondom el itt azokat az érdekes dolgokat melyek színrekerülését megelőzték. A darab már régen készen volt, de előadásáról szó sem lehetett. Nem volt az a cenzor, aki ezeket az izzó, röppentyűszerű hazafias frázisokat approbálni merte volna. Aki ezt a darabot előadja, azt lecsukják legalább is három hónapra. Ehhez pedig egyik direktornak sem volt kedve. Szerették a szabadságot, de nem szerettek ülni érte. A II. Rákóczi Ferenc fogsága úgynevezett forró levegőjű darab, melynek megértéséhez nem elég az, hogy magyarul tudjon valaki. Éreznie kell a kor lüktetését, az eszmék belső vajúdását, egy kissé forradalmárnak kell lennie. És ki nem az tizennyolc esztendős korában? Megmutatta Szigligeti a darabot - a maga kusza, hányt-vetett írásában - Fáncsynak, aki el sem tudta olvasni. Csak egy ember volt a régi színháznál, aki Szigligeti rettenetes írását el tudta olvasni: Udvarhelyi. Maga Szigligeti beszélte nekem, hogy mikor kedden este elkészült a darabbal, még azon estén odaadta Udvarhelyinek, aki másnap reggel a próbára már nemcsak lemásolva, de lapszámozva és bekötve - ezt is maga csinálta Udvarhelyi Miklós - hozta el a színházhoz. Ki is fizetett érte Szigligeti nyomban három forintokat. Ezen Udvarhelyi egy hónapig pipázott és még azon este nagyokat is ivott a darab és a szerző egészségére.