Színház, jelentés, emlékezet [antikvár]

Konferencia-kötetet ajánlok e sorokkal az olvasó figyelmébe-olyan konferenciáét, amelyen egyetemi oktatók, doktori hallgatók, színházi emberek és kutatók olvastak fel dolgozatokat magyar nyelven 2012 május 3-án és 4-én Szegeden. Noha nem minden hazai színház-tudós tudott eleget tenni meghívásunknak, az előadások igen széles látószöget nyitottak a hallgatók előtt, kitérve színháztörténeti- és elméleti kérdésekre éppúgy, mint előadások, darabok elemzésére, vagy éppen a színrevitelre.A Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén annak létrejötte, 1974 óta kiemelt szerepet játszik a színházról való gondolkodás: alapító professzorunk. Vajda György Mihály már a hetvenes években 'doktori iskolát' működtetett; emeritus professzorunk, Fried István a Kárpát-medence XIX. századi színháztörténetének eUsmert kutatója - konferenciánkat pedig a hajdani 'Dráma-és színháztudományi' speciáhs képzés (a jelenlegi 'Színháztörténet' szakirány előfutára - mindkettő e sorok írójának vezetésével) beindításának huszadik évfordulóján rendeztük. A képzés első évtizede sokszínű programot kínált: nem pusztán jelentős hazai rendezők (Malgot István, Csetneki Gábor, Szikora János, Székhelyi József, Salamon-Suba László) tartottak kurzusokat hallgatóinknak, hanem külföldi egyetemi oktatók, és színházi szakemberek is: Brian Woolland a readingi, Egervári Tibor az ottawai, Sue Ott Rowlands a toledoi (Ohio) egyetemről, Giorgio Pressburger pedig Itáhából jött el, hogy teljes félévi óraszámban foglalkozzon hallgatóinkkal, de tartott vendégelőadást számos hazai és külföldi kolléga, sőt drámaíró is (Főidényi F. László, Roger Howard, Eli Rozik, Marco de Ma-rinis, Sharon PoUock), hiszen a kezdetektől fogva rendkívül fontosnak tartottuk, hogy a hallgatók minél többféle megközelítést és módszert ismerhessenek meg. Végzett hallgatóink a legkülönfélébb területeken hasznosítják a speciális képzésen, illetve szakirányon megszerzett ismereteiket: jónéhányan a Színház-és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakát végezték el posztgraduális képzés keretében, van, aki az Ariane Mnouchkine vezette Théâtre du Soleü társulatában dolgozik évek óta, mások alternatív színházat alapítottak és vezetnek, színházi fesztiválok rendezésében vesznek részt, gimnáziumi színházi kört vezetnek, határon túli - vagy éppen hazai - társulatoknál dolgoznak, netán színikritikusként jegyzik őket, iUetve doktori stúdiumokat folytattak. Bár a felsorolás nem teljes, az kiviláglik belőle, hogy a többéves műhelymunka-szerű együtt gondolkodás a színházról nem pusztán ismeretek elsajátítását eredményezte, hanem azok alkotó továbbvitelét is - ennél nagyobb eredményt pedig oktató nem kívánhat.A konferenciára egyrészt azokat hívtuk meg, akik hallgatóként, vagy oktatóként közvetlenül részt vettek a színházi képzésben az ehnúlt húsz év során, iUetve más egyetemekről is vendégül láttunk a színháztudománnyal foglalkozó oktatókat és doktori hallgatókat a TAMOP pályázatnak köszönhetően.Előszó