Színház a parcellán [antikvár]

Lapélein enyhe elszíneződésekkel.
Lopahin, a kereskedő, "a jövő embere" Csehov utolsó színművében fölparcellázásra ítéli a cseresznyéskertet. Georges Banu, a Párizsban élő híres román kritikus és egyetemi tanár az értékek hanyatlásának, a kultúra eltűnésének jelképét látja ebben. A Csehovnál is szimbolikus birtokot azonosítja a szerinte halálra ítélt művészszínházzal. Ma, "amikor az »elveszett illúziók« átvedlett vigécei gazdagodnak" - írja -, tehetetlenül állunk a »gazdasági hasznossággal« nem rendelkező minőségek pusztulása előtt." Tényleg ekkora a veszély? Eladják a lábunk alól a kétezer éves birtokot, a színházat? A parcellára szorulunk, és később talán onnan is takarodnunk kell? Amikor színházba megyek, az élet értékeihez keresem a mintát. Azt próbálom leírni, hogy megtaláltam-e. Banu említi, hogy Peter Brook egyszer azt mondta neki, nem éltél hiába, ha egyetlen ember megértett. Én is így gondolom. Koltai Tamás