Öt év a kétszázból [antikvár]

Gerince megtört.
A magyar hivatásos színjátszás második állandó társulata Kolozsváron, Erdélyben 1792. december 17-én kezdte el mindmáig tartó, megszakítás nélküli pályáját. A kolozsvári magyar színtársulat a magyar nyelvterület egyetlen olyan színháza, amely kétszáz éves, folyamatos múltra tekint vissza. A színház kezdeti évtizedeinek történetét többen feldolgozták már, a Trianon utáni erdélyi magyar színjátszás története nagyrészt feldolgozatlan, s különösen kevés összefoglaló tanulmány keletkezett a színház második világháború utáni korszakáról. A szerző a viharos kétszáz éves múlt olyan öt évét választotta feldolgozása tárgyául, amikor a színház élete bővelkedett a drámai fordulatokban, eseményekben. A tanulmány 1944 tavaszával kezdődik, amikor még Kolozsváron a Magyar Nemzeti Színház utolsó hónapjait, heteit élte. A városhoz közeledő front 1944 szeptemberében már nem tette lehetővé a megkezdett színházi szezon folytatását, a színház nagy többségét Magyarországra evakuálták. 1944 októberében a városba behatoló szovjet csapatok, majd Észak-Erdély Romániához történt visszacsatolása után - új történeti helyzetben próbálja folytatni, újrakezdeni tevékenységét a szerveződő magyar társulat. A nemzetiségi jogegyenlőséget hirdető új rendszer az első években bizonyos szabadságot biztosít a magyar társulat számára is, bár ennek fejében a saját, 1906-ban elkészült épületét a román társulatnak kell átadnia. 1949 eseményei jelzik, hogy az átmeneti engedmények kora lejárt, a színház szellemi életére is a dogmatizmus nehezedik. De ez már egy másik korszak...