Táncművészeti dokumentumok 1984 [antikvár]

NÁDASI FERENC EMLÉKEZETEA magyar táncművészek társadalma 1983. október 17-én ünnepelte a Kossuth-díjas Érdemes Művész Nádasi Ferenc születésének 90. évfordulóját. A jubileum alkalmából fontosnak tartjuk, hogy olvasóinknak átnyújtsuk Nádasi mester művészi, tánctörténeti és pedagógiai munkásságának foglalatát, annál inkább, mert egyes források egyre inkább elérhetetlenek a mai olvasónak. Rovatunkban ezért Nádasi Ferenc három korábbi cikkét közöljük az egykori Táncművészet hasábjairól, továbbá Dózsa Imre megemlékezését, melyet a Balett Intézet emléktáblájának avatásán mondott el október 17-én, végül pedig a Magyar Táncművészek Szövetségének a Fészek Művészklubban október 20-án rendezett emlékülésén elhangzott visszaemlékezéseket, kivált Nádasi Marcella és Kun Zsuzsa visszatekintését. Szerk.BLASIS, A BALETTPEDAGÖGIA MEGALAPÍTÓJACarlo Blasis a balett-történet egyik legkiemelkedőbb alakja.A lángeszű, svájci születésű Noverre a balett legnagyobb reformátorai közé tartozott, de az ő újításai nem vonatkoztak a balettoktatási rendszerre. Ezt a rendszert később Blasis dolgozta ki és munkásságával azt az alapot fektette le, amelyen mai balett-tanításunk is épül.Blasis művészcsaládból származott. Atyja zeneszerző volt. 1803-ban Nápolyban született. Gyermekkorát Marseille-ben töltötte. Nagyon jó kiképzésben részesült, egyaránt tanult festészetet, szobrászatot, matematikát, irodalomtörténetet, zenét és táncot. Táncolni Dauberval, az akkoriban híres mester tanította. 12 éves korában már óriási sikerrel táncolt Marseille-ben, 16 éves korában pedig a párizsi Operában, amelyet azonban intrikák miatt nemsokára el kellett hagynia. Utána, rövid megszakításokkal 14 idényt töltött a milánói Scala-nál. Ezalatt mindenfelé, többek között Londonban is vendégszerepelt.A XVIII. század második felében (pontosabban 1770 körül) Olaszországban már majdnem kétszáz éve uralkodott az operaműfaj, s az olasz énekművészet és az olasz énekesek az egész világon elismertek és ünnepeltek voltak, amikor Noverre Milánóban bemutatott néhány balettet és ezzel felkeltette az őrdeklődést az opera testvérművészete, a balett iránt. De csak 80 évvel később, Carlo Blasis emelte az olasz balettet egészen különlegesen magas színvonalra.Blasis táncos pályafutása sajnos, igen korán véget ért. Egy próbán olyan szerencsétlenül fica-mította ki a lábát, hogy kénytelen volt lemondani a további fellépésekről. így azután teljesen a ko-reográfusi működésnek és a pedagógiai tevékenységnek szentelte életét. Felesége, Annunziata R a m a c i n i szintén táncosnő volt és együtt dolgozott vele. 1837-ben Blasis a feleségével együtt meghívást kapott a milánói Scala akadémiájának balettmesteri tisztére. Milánóban rengeteg balettet tanított be, amelyekből sajnos, nem sok maradt ránk.Blasis balettjei, amelyek a kortársakat valósággal fellelkesítették, csak néhány szegényes leírásban maradtak meg, amelyek alapján e baletteket nemigen tudjuk rekonstruálni. Minden nagy mester megpróbálkozott egy-egy táncírással, de a kísérletek sohasem sikerültek annyira, hogy azokból a balettet valóban össze lehetne állítani, illetve a balett koreográfiáját le lehetne olvasni.Annál inkább fennmaradt azonban Blasis pedagógiai munkássága, amelynek minden elve még ma is érvényes. Ránk maradt egy elbűvölő kis könyve, francia nyelven: Traité de la dan-s e, sajátkezű rajzaival. Ez a könyv 1820-ban jelent meg. Ebben fejti ki az egyes táncos típusokat és saját, egyéni tanítási módszerét. Blasis nagy festők és szobrászok művein tanult és megkívánta a táncostól, hogy minden mozdulata plasztikus legyen. Elsőnek fejlesztette ki tervszerűen az akkor még új spicc-táncot és tökéletesítette apirouett e-t, amelyről azt írta egyik könyvében, hogy a pirou-5.