Thomas: Mignon [antikvár]

Wagner még anyagi gondokkal küzdött és ellenfeleivel harcolva készítette elő Münchenben a Tristan bemutatóját, Verdi már megírta három legnépszerűbb operáját, amikor Gounod Faust-ja megkezdte külföldön is diadalútját és a franciák nemzeti operája lett. A francia operaszínpad új meglepetést várt és Gounod vetélytársa felé, a többszörösen kitüntetett, Spontini elárvult akadémiai székébe került Ambroise Thomas felé tekintett, aki túl volt már első sikerein, túl az első bukáson is, sőt az utóbbiakban talán több része is volt már, mint diadalokban, a köztudat szerint mégis az a zeneszerző volt, aki új "nemzeti operá"-val ajándékozza meg Franciaországot. Gounod két szövegírója, a Meyerbeenél is kitűnően bevált Jules Barbier és Michel Carré úgy vélte, hogy azt a nagy és osztatlan sikert, amelyet a goethei librettóval arattak, nem szabad kiaknázatlanul hagyni és tovább kutattak a nagy weimari oeuvrejében, mit lehetne abból még az operaszínpadra vinni? Így jutottak el a tizennyolcadik századbeli német irodalom egyetlen nagy regényéhez, a Werther fiatalabb kortársához, Meister Vilmos-hoz, akinek alakja alkalmasnak látszott arra, hogy francia nyelven szólaljon meg az operaszínpadon.Mi volt az oka annak, hogy Barbier és Carré éppen Thomashoz vitték új szövegkönyvüket, erre vonatkozóan nem maradt fönn semmiféle följegyzés, de nagyon valószínű az a föltevés, amit a Gounodval való rivalizálás erősen alátámaszt, hogy a féltékeny Thomas maga kérte fel a "Faust" librettistáit új szöveg írására és kétségtelenül ő biztatta az írókat arra, hogy ismét Goethe művéből merítsenek anyagot. A "Faust", amelyet 1859-ben mutatott be a Théatre Lyrique, évek óta szerepelt már a párizsi Nagyopera színpadán, mikor 1866 november 17-én Ambroise Thomas Mignon-ja bemutatóra került az Opéra Comiqueban, amely ezzel az operával érte meg fennállása óta legteljesebb és legnagyobb sikerét.