Uborka a tejszínhabon [antikvár]

MOTTÓ HELYETT A szerző még a múlt század 80-as éveinek közepén a pesti macskaköveken lépkedve egy korabeli slágert fütyörészett. Jól érezte magát. Kellemes tavaszi szellő hozta a kertek virágainak illatát Sütött a nap. Volt családja, lakása, munkahelye. A főnökével, a munkatársaival jól kijött Nem vitt esernyőt magával. Egy zápor elkapta, de nem vette tudomásul. A járda egy helyen hiányos volt, egy nagy sáros tócsa terpeszkedett előtte. Fiatalosan, szinte lendületet sem véve átugrotta. Ez nagy hiba volt, mert felcsapódott a nadrágja szárára, de még a ballonkabátjára is a sár. Olajob, ragacsos sár. Lemoshatatlannak tűnt. Még sokáig meglátszott a nyoma. Nem is hordta évtizedekig. Egy hónapja megvált tőle. i Nem őrzöm tovább! Vágjunk bele!