Verdi: Falstaff [antikvár]

BEVEZETÉS. Falstaff ... Verdi öregkori, legutolsó alkotása. Kevés híján nyolcvan éves volt, mikor írta. Bemutatója (1893) után még nyolc esztendeig élt, de aggastyánkeze többé nem vette föl a lantot. Vajjon nem lett volna már ereje hozzá? Aki egy értő pillantást vet a Falstaff vezérkönyvébe, aki húsz ütemet hall ebből az élettől, leleménytől duzzadó, pajkos humor verőfényében csillogó muzsikából, aki valaha a hatalmas zárófuga fölemelő és fölvillanyozó hatása alatt hagyta el a színházat - mindent gondolna inkább, mint azt, hogy ez után már csak az elmúlás következhetett. Verdi rendkívüli nagyságára, lelki méltóságára, mély emberi bölcsességére vall, hogy miután gyönyörű és derűs hattyúdalával még egyszer lázba hozta és bámulatba ejtette a világot, nyugodt önmegadással, megbékélten és - némán evezett az öröklét kapuja felé... Komoly méltatói, még pedig pártkülönbség nélkül mindenféle esztétikai világnézetet vallók, zenei csodának nevezik a Falstaffot. Valóban kész csoda ez a mű, mert nincs és nem volt rá példa, hogy művész az emberi kor végső határán ily tökéletes remeket alkotott volna.