Verdi: Rigoletto [antikvár]

Verdit, a 19. század legnagyobb olasz zenedramatikusát, mélyen megragadta Hugo Victor kötlészete. Miután 1844-ben az "Ernani" c. dráma zenés feldolgozásával legelső nemzetközi sikeréhez jutott, 1851-ben a "Le roi s'amuse" (1832) után nyúlt és ezt is Piave költővel alakítatatta át az opera céljaira. Hugo "Triboulet"-ja itt "Rigoletto"-vá alakult. I. Ferenc francia király mantuai herceggé; a század (16.) ugyanaz maradt. "A király szórakozik" jellemzőn romantikus dráma, sötéten pesszimista világfelfogással, fény és árnyék szédületesre kiélezett ellentéteivel. A meghasonlott szívű udvari bolond régi alakja az európai költészetnek, Lear király bolondja is ilyen; az értékes bohóc humorát szomorú igazságok tréfába öltöztetése teszi, aki pedig nyiltan mókázhat az élet fonákságain, akinek kenyere a fonák, az mélyen látja, érzi is az élet hibáit. Az udvari bolond az, aki nevet is nevettet a vulkán tetején. Tragikus alakká pedig akkor válik, ha az élettől ő maga olyat kíván halálosan amitől az élet fonáksága megfosztja. Ilyen alak Rigoletto.