Viharos alkonyat/Orosz emberek [antikvár]

Részlet a könyvből:ELSŐ FELVONÁS Történik 1916-ban Fogadószoba Polezsájev lakásán. A hátsó falon széles ajtó a dolgozószobába. Balra ajtó az előszobába, jobbra utcára néző ablak. Rengeteg virág és leveles növény állványokon és ablakdeszkán. Nagy tisztaság és csend. Keskeny futószőnyeg húzódik az előszobából kiindulva, az egész szoba hosszában. Egy széket az ablaktól a szoba közepére tettek, ép a szőnyegre. Ezen a széken macska alszik. Egyszercsak megindul a szék a macskával. A futószőnyeget óvatosan kihúzzák az előszobába. A szőnyeg simán csúszik a parkettán. Mikor a szék majdnem az ajtóig jutott, megáll. Belép nevetve Mária Lvovna. Takaros ruháján fehér kötény. Kezében hosszúnyelü söprő. MÁRIA LVOVNA (engesztelően a macskához hajol): Ejnye, cica, bocsánatot kérek. Nem láttam, hogy itt tetszik szundikálni a széken. (Kinyitja a dolgozószoba ajtaját.) Misa, maga mennyire van? Mindjárt sietve el is kell mennie az útból, mert Misa Bocsárov, diákegyenruhában, valami vödörbe ültetett fát cipel be, megáll a szoba közepén és tanácstalanul körülnéz. MÁRIA LVOVNA (rendelkezik): Ide állítsa. Ezt meg ide. A virágállványt oda. Ide a ládát. Helyes.