Wagner: Lohengrin [antikvár]

Wagner Richárd, a tizenkilencedik század legmonumentálisabb zenésze, korának egyik legjelentékenyebb szelleme 1813-ban született Lipcsében és 1883-ban Velencében halt meg. Élete útja német főidről Párison át vezet vissza hazájába: forradalmas ifjúságon, küzdelmes férfikoron keresztül nagy életműve kőfészkéhez, Bayreuthhoz, s végül a velencei Vendramin-palotába, hol a harcos élet dicsőségben, békében csendül ki. Hetven esztendő: csaknem egy évszázad egész szellemi tartalma, szellemi hullámai, fölfelé egy nagy kultúrnép öntudatának csúcspontjáig - ez Wagner életvonala. Wagner zsenije a német szellem inkarnációja, az önmagát heroikus víziókba magasztosító, germán lélek leghatalmasabb megnyilatkozása. Wagner műve az opera reformja volt. Mozart után a német opera nagyrészt üres fonnák lélektelenségébe sülyedt. És mivel minden reform rombolással kezdődik Wagner is először rombolt, aztán épített. A régi opera tradícióival való szakítás után megépíti azt az új művet, amelynek alapköveihez ugyan régebbi romantikusok (Gluck, Weber, Marschner) már hozzáhordoztak egyet-mást, de lényegében mégis az ő teremtménye: a wagneri zenedrámát. Wagner maga így értelmezte a zene felhasználását a dráma céljaira: a drámai zene új formája, hogy művészi alkotás lehessen, ugyanolyan egységet kíván, mint a szimfóniatétel.