Zenére várva [antikvár]

Merész vagy meglepő elhatározásnak tűnhet egy olyan műfajban tevékenykedni a XXL század elején - figyelembe véve a kor divatos és sikeres vállalkozásainak témáját és stílusjegyeit amely régebbi időket idéz; ráadásul aki ismeri életpályámat, tudja rólam, hogy a komolyzene és az opera műfaja korábban távol esett érdeklődési körömtől. Aki ismeri portré-, és riportkönyveimet illetve a Maggie Greene írói álnéven írt krimiket biztosan meglepődik azon, miként lettem én szövegkönyvíró. A válasz egyszerű: véletlenül.1998 nyarán felhívott egy ismerősöm az Operaházból, aki tudta, hogy televíziós munkámat abbahagyva betűvetéssel is foglalkozom és megkérdezte, hogy elküldhet-e hozzám egy nagyon tehetséges fiatal zeneszerzőt, aki operájához librettistát keres. A számomra új műfajt kihívásnak éreztem. Negyvenhat éves voltam akkor, gyásztól, magánytól, betegségtől gyötörve.Úgy gondoltam, hogy elsőre megpróbálkozom a lehetetlennel: kiválasztottam a 16 éves, első szerelméről álmodó fiatal lány figuráját és igyekeztem megfogalmazni érzéseit, vágyát, tisztaságát és bizonytalanságát. Így született meg a Hazug románc" Veronikájának második felvonásbeli megszólalása, amely első hallásra megihlette Németh Norbert zeneszerző alkotó fantáziáját. így kezdődött ... s most íme, itt ez a kötet, amely hét opera szövegkönyvet és öt rövidebb lélegzetű, komolyzenére ihlető írást tartalmaz.A klasszikusok közül nagy megtiszteltetésnek éreztem Shakespeare, Victor Hugó és Stendhal műveivel kapcsolatos munkámat, és megtanultam, hogy az óriásokat csak önmagukkal szabad magyarázni. Rájöttem például, hogy A pármai kolostor"-t Stendhal A szerelemről" című művével lehet legjobban megérteni, és a Lear király"-t csupán Shakespeare szonettjeivel szabad ötvözni.