A 245-es kórterem [antikvár]

Részlet:ElőszóA nyugdíjba kerülés életünk egyik legnagyobb f\ fordulópontja. A nehézséget fokozza, hogy akkor kerül rá a sor, mikor már csökkent az alkalmazkodóképességünk.A fő problémát az új életcél megtalálása és az idő célszerű kitöltése jelenti. Ennek megoldására elég sok variáció kínálkozik az olvasástól kezdve az unokákkal való intenzív foglalkozáson, a kártyázáson, sakkozáson (kocsmázáson), művelődésen, TV nézésen, nőknél a kézimunkázáson stb.-n át egészen a kertészkedésig. Ezek akár egyenként, főleg pedig felváltva végezve elég nagy segítséget jelentenek az idő kitöltésében. Az évek során azonban egyik-másik unalmassá vagy fárasztóvá válhat, és akkor új elfoglaltságot, új hobbyt kell keresni.Nyugdíjaztak 66 éves koromban. Előtte csaknem fél évszázadon át kizárólag a munkámba merültem. Szinte éjjel-nappal tanultam, a betegeimmel foglalkoztam, és a szakma aktuális kérdéseivel kapcsolatos tudományos munkámat végeztem. Ezt nagyon élveztem, kielégítette az érdeklődésemet, és értelmesen töltötte ki az időmet. így nyugdíjazásomkor szinte úgy éreztem magamat, mint a partra vetett hal. Kikerültem az éltető elememből. Még egészségesnek éreztem magamat, ezért az addigi intenzív