...éltem, és művész voltam [antikvár]

AJÁNLÁS Ez a kötet példa arra, miként tud két intézmény, egy délvidéki, de annál jelentősebb múzeum és egy független kutatóintézet összedolgozni. Mindkettő rendelkezik publikálatlan kéziratokkal és dokumentumokkal, és mindkettő érdekelt abban, hogy egy jelentős magyar szobrász munkásságának számos részére fény derüljön. Bajának nemcsak egy szabólegényből lett utazó és kalandor, Jelky András volt híres szülöttje, hanem Teles Ede is, aki közismert szobrok alkotója: az ő müve a Vörösmarty-szoborcsoport a budapesti Vörösmarty téren vagy Barabás Miklós és Munkácsy Mihály síremlékei. írásos hagyatékát a bajai Türr István Múzeum őrzi, kisebb részben az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete. Posztmodern korunkban már kivétel nélkül minden ember hátrahagyott naplóit és visszaemlékezéseit érdekesnek tartjuk, de Teles írásai más szempontból is különlegesek. Hogyan látja egy ereje teljében lévő művész Itália, Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium és London műemlékeit és múzeumait? Különösen akkor vagyunk kíváncsiak, ha van összehasonlítási alapunk: ezeket a gyűjteményeket ma már az átlagturisták is megtekinthetik, nemcsak a szakemberek. A másik különlegesség: egyszerre olvasmányos és megrendítő. Teles Ede akkor kezdi írni visszaemlékezéseit, amikor már túl van a 70. életévén, és 1947. július l-jén, 75 éves korában fejezi be. Túlélte a két világháborút, átélte Budapest ostromát - a sárga csillag árnyékában. És leírja mindezt egy olyan különös átmeneti korban, amikor még a hatalom sem tudja egyértelműen eldönteni, hogy mit tekintsen tabunak, és mire legyen büszke. Meghalt 1948. július 18-án. Beke László igazgató MTA Művészettörténeti Kutatóintézet