Te és a táncok [antikvár]

Mágikus táncokAz őskorból fennmaradt képi ábrázolásokból, barlangrajzokból világosan látszik, hogy a tánc egyidős az emberiséggel. Kezdetben, akárcsak az ének, a tánc is a természetfölötti hatalmak megidézését szolgálta a szertartások/varázslások során. Ezért a köznapi mozgástól látványosan, gyakran túlzottan is eltért. Szorosan összefonódott a zenével, jelmezekkel, s a koreográfiája" aszerint változott, hogy a természetet, az isteneket, a harc, a vadászat kimenetelét vagy mást szerettek volna befolyásolni. A szólóban vagy csoportosan bemutatott táncokat a végkimerülésig", azaz a teljes szédült állapotig ismételték.A lelek, n^lveVallásos és társasági táncokAz ókorban a vallásokhoz kapcsolódott a tánc -Egyiptom, India, Japán, Róma) -, s a görög színpadokon is megjelentek a zene-tánc-jelmez eszközeit használó kar- és szólótáncosok. A középkorban -a civilizáció fejlődésével - az olasz, spanyol, majd a francia, német és angol fejedelmi udvarokban a társasági tánc jött divatba. Neves táncmesterek tanították be a táncokat, s nagy gondot fordítottak a szabályokra, a táncospárok rangsorára és a táncrendre. A XVI. században a társasági tánctól különvált - mint a nemesség által lebecsült tánc - a néptánc. Ekkor vált igazán közkinccsé" a tánc, azaz elérhetővé mindenki számára.Mi a tánc?Miként az ének a beszédtől, valahogy úgy különbözik a tánc a hétköznapi mozgástól. Mondhatjuk, az egyik legősibb művészeti műfaj - zene vagy ének ritmusára előadott ütemes, többé-kevésbé szabályozott mozgássor. Ez a művészeti ág az emberek gondolatait, érzelmeit, hangulatait, belső élményeit sajátos mozgás segítségével jeleníti meg. A táncoló embernek kisugárzása van, varázslatos hangulatot teremt maga körül, miközben rátermettségét, erejét, ügyességét demonstrálja.