A bennem lévő nő [antikvár]

ELŐHANG Kislányként órákon át sétálgattam egyedül a susogó erdőben, louisianai otthonom mögött, és csak énekelgettem. Odakint a szabadban egyszerre éreztem a szabadságot és a veszélyt. Gyerekkoromban anyám és apám állandóan veszekedtek. Apám alkoholista volt, nem csoda, ha féltem otthon. Odakint sem éreztem magam feltétlenül a mennyben, de legalább a saját világomban. Hívhatod mennynek vagy pokolnak, de az enyém volt. Mielőtt hazamentem, követtem az ösvényt a szomszéd házig, keresztül a gondosan ápolt kerten, túl az úszómedencén. Volt egy sziklakertjük, tele apró, sima kavicsokkal, amik csapdába ejtették a forróságot, és jóleső melegséggel simogatták a bőröm. Lefeküdtem ezekre a kövekre, felnéztem az égre, s miközben lentről és fentről egyszerre járt át a melegség, azt gondoltam: