A féltékeny költő [antikvár]

Részlet a könyvből: A féltékeny költő. A költő szólt a művésznőhöz: „Megcsalsz, megcsalsz, te átkozott! Vergődő lelkem már a félté- Kenység folytán elkárhozott. Láttam tegnap, ne szólj te démon! Úgy néztél a huszárhadnagyra, Mint... mint... szóval, kedves művésznő, Ön megcsal és ne is tagadja!" Megjegyzendő: A művésznő a szóban forgó keddig A huszárt nem is látta eddig. Egy szép nap újra szólt a költő: „Ahá, ahá, most úgy teszel, Minthogyha, kérlek, rá se néznél, De én rajtam túl nem teszel Te nő, te nő, vesédbe látok Egyetlen éles pillantással. Amért nem néztél a huszárra. Azért tudom, hogy megcsalsz mással!" Megjegyzendő: ,A művésznő ekkor már nem volt veszteg, A huszárral nagyon szemeztek.