A Piramis-legenda [antikvár]

Ugyanazzal a mottóval "indítok", mint Som Lajosa Piramis-vádirat című könyvében. „Mi voltunk az első rockgeneráció. És úgy tűnik, az utolsó is mi vagyunk." Végtelenül „helyzetjelentő" és kegyetlenül szomorú mondatok. Tévedés ne essék, nem akarom temetni a rockzenét, csupán konstatálom a tényt - erről is szól a Piramis-könyv -, végérvényesen véget ért egy fejezet. Továbbra is igaz a P. Mobil-vezér, Schuster Lóránt jó húsz évvel ezelőtti megállapítása: "A rock örök és elpusztíthatatlan". De véget ért egy fejezet, véget ért egy zenei korszak. Az a fejezet, amely a rockművészet klasszikus vonalát jelentette. A rock valóban örökérvényű és elpusztíthatatlan, hiszen olyan zenei értékek születtek általa, amelyek alapján kijelenthető, a rockzene rangos helyet vívott ki a művészetek között. A popművészeten belül mindig is a rockstílus volt a legkifejezőbb és leghangosabb véleménynyilvánítás. Még annak ellenére is, hogy a rendszerváltásig a legkülönfélébb emberi, szakmai és adminisztratív eszközökkel próbálták kordában tartani. A saját zenei értékein túl a több évtizeden át tartó felülről jövő korlátozás és szabályozás miatt is válhatott örökéletűvé. A tiltott gyümölcs íze a legédesebb. Hozzátenném, a tiltott gyümölcs nagyban hozzájárult a végső értékrend kialakulásához.