A skálától a szimfóniáig [antikvár]

Részlet a könyvből: A művészetek közül a zenéről elmondhatjuk, hogy ma már ott kopogtat hajlékunk ajtaján s míg a képzőművészetek remekei inkább csak a kiváltságosak otthonát díszíthetik, addig a művészi muzsika senkinek sem külön kiváltsága többé. Vajon hogyan élünk vele? Ha bármely társaságban, akármilyen rangú-rendű emberek között zenéről szó esik, mindig akad valaki, aki hamarosan odaveti a megjegyzést, mely szinte szállóigévé lett: "Nem értem a klasszikus zenét." S őt, az őszintén hangadó bátrat csakhamar követik más, vele egyetértő fejbólintások, hogy "Hiába, magam sem tudom, hogyan vagyok vele? Annyi bizonyos, hogy nem értek hozzá!" Lélekben szinte elkülönül a társaság, - mint utasok a dohányzó-nemdohányzó fülkékben, - zeneértők és zenenemértők csoportjára. Csodálkoznak egymáson s egyetértően megállapítják, hogy nem értik egymást. A "zenéhez nem értők" a nemértés tégláiból érvelt sánc mögött konokul ellenállnak.