A virtuozitás iskolája Op. 365. [antikvár]

A virtuozitást sokan szinte kizárólag a technika legmagasabb, emberileg tökéletes fokának szokták tekinteni, nevezni. Ez tévedés, mert a virtuozitás már nem csupán eszköz, mint amilyen a technikai ügyesség vagy készség, - amely szorgalommal is megszerezhető,- hanem bizonyos fokban, helyes értelmezésben czél is, amelyre minden előadónak, zeneművésznek törekednie kell, ha egyéb, magasabb szempontokból tekintett okok között, hangszere irodalmának sok nagyértékű anyaga elől magát elzárni nem akarja. Mert hiszen nincsen-e még a klasszikusok zongora-irodalmában is sok olyan mű, vagy annak egy-egy része, a hol a virtuozitásra is súlyt ne kellene helyeznünk? Tekintsük tehát a virtuozitást az előadó művészetek ékesen szóló szervének, orgánumának, amely nélkül művészetünk ragyogóan napfényes, minden megértést és megérzést híven visszatükröző zenei és mesterségbeli érvényesülése, szinte lehetetlenség.