Alleluiarium I. [antikvár]

Részlet: "Az "alleluja" ószövetségi eredetű, valamennyi keresztény egyházban honos liturgikus kiáltás. Jelentése: Dícsérjétek Istent (Jahvét)! E felszólításhoz mind a keleti, mind a nyugati keresztény liturgiák hosszú "jubilust", vagyis (a JAH-ve szótagon ujjongó) szöveg nélküli dallamot kapcsolnak. E jubiláló dallam hossza az ősi liturgiákban a mainak akár négy-ötszöröse is lehetett. Később az Allelujához verzust (verset) fűztek, mely egy sajátos gondolatot, indítékot kínál a dallamhoz, vagy pedig az ünnepnap (ünnepi időszak) gondolatával kapcsolja össze a dicsőítést. Az alleluja így a vers keretévé vált. Az "alleluja" szót (vagy az alleluját a jubilussal együtt) szólista vagy szólisták intonálják, majd az egész közösség együtt énekli elejétől végig az alleluját. Ezután a szólista/szólisták a verzust éneklik, s végül közösen megismételjük az alleluját."