Apollo és Diána [antikvár]

Több mint harminc esztendővel ezelőtt, 1932-ben az Új Idők című, azidőben elterjedt folyóirat programba vette magyar dalok kiadását oly célból, hogy azokat a kottát olvasó vidéki nagyközönség körében terjessze és népszerűsítse. így jelent meg 1933-ban, Fodor Gyula szerkesztésében, előbb az „Új Idők Nótáskönyve" című kiadvány - műdalokkal, népdalokkal, történeti énekekkel és táncdarabokkal - majd, a kötet látható sikere nyomán, 1933-38 között, magának a folyóiratnak hasábjain, egy sorozat népdal és régi magyar dallam, valamennyi könnyű zongoraletétben, nem hivatásos zenészek, hanem a műkedvelő nagyközönség szórakoztatására. A „Nótáskönyv" s a folyóiratban megjelent sorozat átiratainak nagyrésze e kötet szerzőjétől származott. Sikerének tetőpontját az a pillanat jelentette, amikor Basilides Mária, a kor nagy magyar énekművésze, méltónak ítélte ez apró átiratokat a maga műsoraiba való beiktatásra. Ez volt a dalok „tűzkeresztsége"; egy részük azonban azóta sem tűnt el teljesen a köztudatból, holott sem remekműnek, sem hiteles forrásközlésnek nem számíthatott, annál kevésbé, mert jónéhánya - bevallottuk már akkor is - e sorok írójának váratlan gyorsasággal országszerte elterjedt „hamisítványa" volt. (így a „Jaj gyöngyvirágom", az „Áll előttem egy virágszál", a „Régi magyar diákköszöntő", az „Apollo és Diána".) Hamisítványok abban az értelemben, hogy hol töredékek önkényes kiegészítésén, hol a szöveg és dallam önkényes párosításán, hol dallamrészletek önkényes egyesítésén alapultak; dehát népszerűsíteni kívántak, képet adni egy eltűnt világról, s hogy a közízlés elfogadta őket, talán felmentésnek is számíthatott e szükségkívánta szabad megoldások számára. Ezt a tarka-barka dal- és tánc-muzsikát veszi ma kézbe kötetünk olvasója. Lehetséges, hogy ezek az apróságok, melyek ma is, akár három évtizeddel ezelőtt, csak népszerűsíteni kívánnak, de sohasem helyettesíteni a nagy, az igényes, a komoly dalgyűjteményeket, ma is megtalálják a maguk hivatását és visszhangját. Ha így lenne, egy változatlanul esedékes, hatalmas kulturális feladat - dalhagyományunk megőrzése - szerény, de buzgó segédmunkásainak tekinthetnők őket.