Az antik világ zenéje [antikvár]

BEVEZETÉS Az antik világ művészi termékei közül az idő vaskeze a zenei szerzeményekkel bánt el a legmostohábban. Míg ugyanis a görög és római irodalmat és képzőművészeteket a fennmaradt nagyszámú műremekből többé-kevésbbé meglehetős részletességgel áll módunkban megismerni, addig a ránk maradt zeneművek száma egy tucatot sem tesz ki. S ezek is csak Pindarosig nyújtanak retrospektív áttekintést az antik zenéről. Ha nem is feszegetjük hitelességük kérdését, még akkor is meg kell állapítanunk, hogy e csekélyszámú zenei ereklye nagyon kevéssé felel meg azoknak a fogalmaknak, amelyeket az antik forrásoknak a zene csodálatos hatásairól és kedveltségéről szóló adatai alapján alkothatunk magunknak az antik zenéről. Bár vannak egyezések és hasonlóságok ritmikai, melódikai és hangköztani tekintetben az antik s a későbbi zene között, mégis oly nagyok a különbségek a kettő között, hogy összehasonlításokat csak a legnagyobb óvatossággal kockáztathatunk meg. Így pl. szokás összehasonlítani az antik dallamképzést a középkori gregorián énekstílussal, elég helytelenül, mert a katolikus egyház liturgikus énekéből mindig hiányzott a hangszeres kiséretnek olyan fajtája, amilyen az antik pogány zenében általános volt.