Az anyai szó [antikvár]

Szíjjártó Jenő,a zeneszerző, karnagy, népdalgyűjtöHa egyetlen mondatban kellene Szíjjártó Jenőt jellemeznünk, röviden azt mondhatnánk, hogy a szlovák zenei élet kimagasló egyénisége volt, az ötvenes évek elejétől Pozsonyban élt és alkotott 1986-ban bekövetkezett haláláig. Az életművét kiválóan ismerő publicista szerint: Prométheuszi alkat volt, a sötétségben világosságot gyújtók fajtájából. Megszállott, küldetéses ember, aki egy mostoha korban nem az istenekkel kényszerült szembeszállni, mint Prométheusz, hanem a legemberibb gyarlóságokkal, az ostobasággal, szűklátókörűséggel, kicsinyes rosszindulattal és gáncsoskodással, pajzsként a humánumot és a szellem legcsodálatosabb produktumát, a zenét szegezve szembe velük. " (Vojtek Katalin)' Szíjjártó Jenő Gölnicbányán született 1919. július 17-én, tízgyermekes család kilencedik gyermekeként. A család 1904-ben költözött Budapestről a mai Szlovákia területére, először Kassára, majd Gölnicbányára, ahol a vízvezetékszerelö édesapa főmérnöki beosztású munkát kapott. Később azonban a hatalomellenes megnyilvánulásai miatt elvesztette munkáját, és a sokgyermekes munkáscsalád állandó üldöztetés és nélkülözések közepette tengette életét. Ennek nyomát - súlyos rövidlátását - Szíjjártó Jenő élete végéig viselte. Mivel a család tagjai nem kaphatták meg a csehszlovák állampolgárságot, az általános iskola befejezése után nem tanulhatott tovább. Szívós akaratának köszönhette, hogy gyermekkori álmait, hogy zeneszerzővé váljon sikerült megvalósítania. Magánszorgalomból, kölcsönzongorán tanult zongorázni, később a nyitrai zeneiskola növendékeként, mivel a család 1928-ban Nyitrára költözött. 1941-ben a család valamennyi tagja (az édesapa kivételével, aki 1937-ben meghalt) megkapta a csehszlovák állampolgárságot. Részben ennek, másrészt Szíjjártó Jenő kitartásának és szorgalmának köszönhetően a pozsonyi konzervatóriumban folytathatta tanulmányait. 1941-től 1943-ig itt tanult zeneszerzést Alexander Moyzes növendékeként.1943-ban ösztöndíjat kapott, és Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmáy-nyait. Zeneszerzés szakon Viski János, zongora tanszakon Ditrói-Csiba József tanítványa. Terve, miszerint Kodály Zoltánnál tanul majd zeneszerzést, nem válhatott valóra, mivel ebben a tanévben a Horthy-kormány nyugdíjaztatta Kodály Zoltánt, aki ezt követően csak heti egy alkalommal járhatott be a Zeneakadémiára népdalelemzést tanítani. Ezeket az órákat látogatta Szíjjártó Jenő is. A Budapest ostroma alatt átélt harcok és nélkülözések igen megviselték egészségi állapotát, ezért 1945-ben visszatért Szlovákiába édesanyjához, Nyitrára. Felépülését követően aktívan bekapcsolódott a város zenei életébe. Kamiesterként is Nyitrán debütált 1948-ban. Egy nagyszabású Bach-koncertet vezényelt, melyet a Csehszlovák Rádió is rögzített. Még ugyanebben az évben újra felvették a pozsonyi Konzervatóriumba, ahol kamiester szakon végzett 1951-ben, Komel Schimpl tanítványaként. A konzervatórium befejezése után 1951-53-ig a Csehszlovák Rádió zenei rendezőjeként dolgozott. 1953-ban inegalakult a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a NÉPES, ahol Szíjjártó Jenő lett a kórus karnagya. Innentől datálódik karmesteri, zeneszerzői tevékenysége. De népdalgyűjtö munkásságának kezdete is a Népeshez kötődik, leszámítva a diákéveiben kollégiumi diáktársaitól gyűjtött dallainokat. Első népdalgyűjtő útja Nyitrára és annak környékére vezetett. Ennek eredménye a pozsonyi Népművelési Intézet kiadásában 1958-ban Ág Tiborral közös szerkesztésben megjelentetett Ág-Szíjjártó: 100 szlovákiai magyar népdal eímü kiadvány (Ág Tibor, 2001).A Népes sajnos csak igen rövid ideig működött. Annak ellenére, hogy ez alatt a rövid időszak alatt mind a közönség, mind pedig a szakma legmagasabb elismerését vívta ki, az államhatalmi szervek 1955. februárjában az együttest minden indoklás nélkül feloszlatták. Ezt követően Szíjjártó Jenő rövid ideig a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségében (a Csemadokban), majd a pozsonyi Népművészeti Központban (Slovenské ústredie l'udovej umeleckej tvorivosti) dolgozott, és 1956 május l-jén visszatért régi munkahey-lyére, a Csehszlovák Rádióba, ahol 1984-ig - nyugdíjba vonulásáig - zenei rendezőként dolgozott. Rendezői munkája mellett a felvidéki népdalkincs gyűjtésével és lejegyzésével, továbbá zeneszerzéssel, valamint kórus-