Az énektanítás pedagógiája [antikvár]

Metodikai munkám elméleti és gyakorlati irányú. Fő feladatom, hogy leendő iskolai énekpedagógusainkat módszeres gondolkodáshoz segítsem. Egyúttal a már működő pedagógusok számára gyakorlati útmutatót is kívánok nyújtani. A könyv terjedelme nem engedi meg a teljes rendszerezést, úgyszintén az elvi témák szélesebb körű kibontását sem. Iskolai énektanításról lévén szó, a legfontosabb kérdésekben Kodály zenepolitikai és metodikai elveire, munkásságára támaszkodtam. A felhasznált dallamokat javarészt zenepedagógiai gyűjteményeiből merítettem, rámutatva a közölt dallamok sokoldalú szerepére és felhasználására. Könyvemben igyekeztem a relatív szolmizációt és a betűneves (abszolút) rendszert szervesen összekapcsolni. A gyakorlat ugyanis bebizonyította, hogy az iskolai énektanítás korlátozott ideje és sokrétű feladata nem engedhet meg hosszantartó kitérő utakat, felesleges módszereskedést. Itt elsősorban a reális kottajelölést zavaró, úgynevezett ideiglenes kottaképekre, a dó-helyezések hosszadalmas és mechanikus alkalmazására gondolok. Ezen a ponton Kodály 333 olvasógyakorlatában kifejtett elvekhez tartottam magam. A könyv feldolgozását illetően a következőket ajánlom: A metodikai tanulmányokkal egyidejűleg kezdetét kell vennie a hospitálásnak. A módszertani tanulmányokat minél gazdagabb gyakorlati megfigyeléseknek kell támogatniuk. A „Ritmus" és a „Dallam"' rész taglalása után az eddigi hospitálást gyakorlati tanítás váltsa fel. A tanárképző utolsó évében a gyakorlati tanításokkal párhuzamosan kívánatos lenne hazai és külföldi fontosabb metodikai művek, valamint ének-kézikönyvek megismerése, tanulmányozása. A könyv gyakorlati része a tanítóképzés metodikai anyagát is magába foglalja, a további teljes anyag pedig a későbbi továbbképzéshez nyújthat segítséget. Úgy érzem, munkám több elvi és gyakorlati vonatkozása a szolfézs- és a karvezető tanár munkáját is megkönnyíti. Nagy nyereségnek tekintem dr. Molnár Imre itt közölt tanulmányait, melyek nemcsak az iskolák, hanem azon túlmenően szélesebb körök érdeklődésére is igényt tartanak. A könyv egyes részeinek összeállításában (külföldi anyag, több gyakorlati kérdés) jelentős segítséget nyújtott Perényiné S. Erzsébet középiskolai ének- és zenetanár. Kontra István tanárnak lelkiismeretes lektori munkájáért e helyen mondok köszönetet. Könyvemben a közölt forrásmunkákon kívül a Zeneművészeti Főiskolán 1941-től elhangzott módszertani előadásaim, valamint megjelent metodikai dolgozataim anyagát is felhasználtam.