Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Az új zene megértésének nehézségei.
Idézem a napilapok 1947 szeptember 24-i számából: „A repülés történetében fontos állomást jelent, hogy először sikerült az Atlanti-óceánt vezető nélküli repülőgéppel átrepülni. A négymotoros amerikai katonai repülőgépen kilencfőnyi kisegítő személyzet és öt megfigyelő volt. Utóbbiak az önműködő készülékeket figyelték. A gép Újfundlandból indult, eleinte az Atlanti-óceán nyugati partján fekvő Gander rádióirányító állomásának vezetésével repült, majd angliai önműködő készülékek vették át irányítását abban a mértékben, ahogy az angol szigetország felé közeledett. 3800 kilométernyi út megtétele, tíz és negyed óra múlva a gép simán ért földet az angliai Nortonban. A legcsekélyebb kezelési munkákat is mindvégig önműködően hajtotta végre, egészen a leszállás pillanatáig."
Szóval ennyire már volnánk! Bizonyára mélységes elégtétellel állapítja meg a technikai haladás minden híve, hogy az emberiség ismét nagy lépéssel jutott előbbre azon az úton, mely nyilván a Világegyetem anyagi meghódításával fog végződni. És álomkáprázatában megpillantja a jövő pilótáit, amint a Tejút valamelyik csillagán kikötnek, önműködően elhelyezik gépüket a csillaghangárban, aztán ambróziát vagy más ilyen finom ételt reggeliznek, ha ugyan addig egyáltalán le nem küzdötték az étkezés kényelmetlen szükségét...