Billegetőmuzsika [antikvár]

Az itt közreadott 77 kis zongoradarab megírásának gondolata immár évtizedes multra tekint vissza. Az első impulzust erre azok a tapasztalatok adták, amelyeket 1934 nyarán és őszén berlini tanulmányutamon szereztem. Az akkor alig egyéves hitleri őrület még nem fertőzte volt meg a németországi iskolai zenetanítást, amely egy szakmailag kiválóan képzett, gondolkozásmódjában emelkedett, szabad, demokratikus tanári gárda gondozására volt bízva. Hazatérve, az új elméleti és gyakorlati zenepedagógiai módszerek és eredmények szélesebb körű ismertetésére és ezeknek a magyar zenetanárok között való terjesztésére szerveztük meg Czövek Erna kartársammal a Zenepedagógiai Szemináriumot, amely Molnár Antal lelkes elnöklése alatt a Zeneművészeti Főiskola XVIII. sz. termében éveken át gyakori gyülekezőhelye volt a haladó szellemű zenepedagógusoknak. Kiváló előadók tanításain és termékeny vitákon érlelődtek meg azok a gondolatok és kristályosodtak ki azok az alapelvek, amelyek végül a magyar hangszeres zenepedagógia mai teljes átformálásához és új alapokra való helyezéséhez vezettek. Az előadások az elméleti és gyakorlati zene- (és általános) pedagógia igen tág területét ölelték fel és ma már némi büszkeséggel gondolhatunk vissza az olyan eseményekre, mint Kodály Zoltánnak Karácsony Sándor előadásához való, önmagában is egy külön, kerek eszmefuttatássá kiszélesedett hozzászólására, amely egyben a magyar szellemi élet e két rendkívüli nagyságának első személyes találkozása volt. A Zenepedagógiai Szemináriummal egyidőben indítottuk meg az Énekszóban a hangszerpedagógiai rovatot, amely később önálló folyóirattá bővült és mint az Énekszó testvérlapja, "A Hangszer" (nem éppen szerencsés) címen adott helyet a hangszertanítás időszerű, égető kérdéseinek.