Caramel [antikvár]

Előszó helyettValószínűleg ezekkel a gondolatokkal tilos egy könyvet elindítani Nem akarok olyan kliséket felsorakoztatni, hogy:-szeretném, ha valaki elolvassa ezt a könyvet, ugyanúgy közelebb kerülne hozzám, mint a dalaimat hallgatva;-ebben a könyvben teljesen máshogyan tudok kitárulkozni;-örülnék, ha az olvasók magukkal vinnének valami tanulságot;-remélem, ugyanazt érzik majd a könyv végére érve, mint amikor a dalaim utolsó taktusa elhangzik, és egyszer csak csend lesz Pedig igen. De mégsem Amire készülök, számomra új, ismeretlen utazás. Fogalmam sincs, milyen. Tudom, hogy lapról lapra haladva, feketén-fehéren kell olyan őszintének lennem, amilyenre a dalaimban törekszem. De most nem hívhatom segítségül a zenét! Dallam nélkül csak a szavak maradnak. Azokba kell öntenem mindazt, amit oly sok éven át magamban tartottam. Aminek most nekivágok, vonzó és ijesztő egyben. Fogalmam sincs, hogyha a végére érünk, mit fogok érezni én, az elbeszélő - és mit az olvasó.Magam sem tudom még, mi lesz a tanulsága. Abban viszont biztos vagyok, hogy az őszinteség jó. A legegyszerűbb és legjárhatóbb út, még akkor is, ha időnként a legnehezebb.