Bővebb ismertető
BESZÉLGETÉS A DZSESSZ-DOBBAL
(ELŐSZÓ HELYETT)
Állok a tavaszodó budapesti utcán, a langyosan záporozó délelőtti napsütésben és hunyorgok.
Még mindig nem szokta meg a szemem ezt a nagy, vakító világosságot! Világéletemben éjszakai ember voltam és íme, most a háború fölöttem is megsuhogtatta szörnyű varázspálcáját: jámbor, nappali életet élő nyárspolgárrá változtatott.
Azóta megszakítás nélkül felfedező úton vagyok. Csupa új, szokatlan dolog vesz: körül... ezer és ezer meglepetés és csoda vár, naponként, minden órában, szinte minden percben.
Nagyon ritkán láttam még életemben délelőtti utcát. Most aztán éppen elég részem van benne... és egészen érdekesnek találom.
De az éjszaka azért szebb!