Dél-pesti zenei mozaikok [antikvár]

CD-melléklettel. Gerinc felső éle és a táblák felső sarkai megnyomódtak. Lapélei enyhén foltosak, elszíneződtek, pár oldalán enyhe elszíneződött-foltokkal.
A pestszentlőrinci Dohnányi Ernő Zeneiskola tanáraként és könyvtárosaként régóta foglalkoztatott Dél-Pest, Pestszentlőrinc zenetörténete. Erről korábban már írtam a Fővárosi XVIII. kerületi Állami Zeneiskola 20 éves jubileumi évkönyvében.2 Tudva milyen művészeket vonzott e hely, és mivel a környék zenei múltjáról eddig még nem jelent meg részletes tanulmány, 2005-től végeztem újabb kutatásokat. A dokumentumgyűjtés aktualitását az adta, hogy 2010-ben Pestszentlőrinc 100, Pestszentimre 80 éve önálló község, Budapest XVIII. kerülete pedig 60 éves - Pestszentlőrincen 115 éve lehet zenét tanulni, illetve 100 éves a fővárosi zeneiskolai oktatás és 40 éves az önálló pestszentlőrinci Dohnányi Ernő Zeneiskola. Ez az év Dohnányi Ernő halálának 50. évfordulója is. Forrásul felhasználtam magyar zenetörténeti adatokat, Dél-Pestről megjelent bibliográfiákat, Pestszentlőrinc teljes (1896-2009. október) és Kispest 1895-1935 közötti hírlapanyagát az Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtárából, e két település helytörténeti gyűjteményeiben található zenei dokumentumokat, az 1984 óta gyűjtött zeneiskolai anyagot, továbbá az Internet adta információkat. így állt össze ez a Dél-Pest zenei életének érdekességeiről szóló válogatás dokumentum és szemelvénygyűjteménnyé. Dél-Pest zenei eseményeiből elsősorban a Budapest XVIII. kerületét alkotó Pestszentlőrinc-Pestszentimre településekre vonatkozókra figyeltem a középkortól napjainkig. Ezt kiegészítettem a velük szoros kapcsolatban álló Kispest (Budapest XIX. kerülete) zenei múltjával (1871-1935), mely bővebben a mellékelt CD-n található, és kitekintettem Pesterzsébet, Soroksár, Csepel (Budapest XX., XXIII., XXI. kerülete) válogatott zenei értékeire. E dél-pesti helyek örökletes királyi, földesúri birtokok voltak, melyek történetében zenei vonatkozások is felbukkantak. A török uralom alatt elnéptelenedett területet előbb művészetkedvelő gazdálkodók, a kiegyezés után szórakozni vágyó előkelő nyaralótulajdonosok, iparosok, polgári lakosság népesítette be. A Szent Lőrinc puszta területéből hamarabb kivált Kispest községben (majd városban) a millennium idejétől megjelent helyi folyóiratok gazdag zenei eseményekről írtak, de a dél-pesti települések önálló kulturális, zenei élete budapesti kerületekké alakulásuktól jelentős. Az összegyűjtött adatok és dokumentumok felidézik az uralkodó birtokosok ceremóniáit, a kulturális és zenei eseményeket. A fellépők sokaságában urak és hölgyek, polgárok, munkások és iparosok, tanárok és tanítványaik, énekesek, kórusok, műkedvelők és hivatásos művészek, együttesek és zenekarok jelennek meg, és zenei műfajokról, rendezőkről, intézményekről, előadókról is szó esik. Megismerhetjük az itt járt előadókat, vendégművészeket, és megtudhatjuk, hol arattak sikert a helyiek. A korabeli zenei híradásokon keresztül részletesen tárul fel a régió muzsikája: a zenei elődöket, a zeneoktatás egy évszázados múltját felidézve bővíthetjük a kor- és helytörténetről, Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Kispest, Dél-Pest, Budapest zenei életéről szóló ismereteinket. A fejezetek a közigazgatás történeti változásaihoz igazodnak. Az idézetek a pontozott jelig eredetiek, és tartalmazzák a források megjelölését. A kronologikus szöveget több helyen képekkel illusztráltam, illetve jegyzékekkel láttam el. Köszönöm a XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatójának Frank Gabriellának és helyettesének, Heilauf Zsuzsannának, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének, Siklós Zsuzsannának; Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikónak; Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Oktatási-, Közművelődési-, Sport- és Ifjúsági Bizottsága elnökének; Gombos László zenetörténésznek, hogy tanácsaikkal és dokumentumokkal segítették munkámat.