Diadalszekér I-II. [antikvár]

Részlet a kötetből:Az ősökEgy csípős, tavaszi hajnalon idősebb Liszt Ádám uram megint útrakelt.A horvát fuvaros már négy óra tájt odacsörömpölt a ház elé s az ustor végével megkocogtatta a konyhaablakot. A zörgetésre megvisszhangosodott a ház. Először a gyermekek bújtak elő, nagy álom-kócosan, aztán Lisztné asszony. Kicsit ijedt volt. Olyan óvatosan segítette föl a holmikat a hosszúderekú fuvaros szekérre, mintha tudj' Isten milyen drágaságok lennének. Vasalt láda: alig kotyog benne pár evőeszköz, meg szegényes téli gúnya... pár tarkacihás ágybeli, meg egy viharvert hegedű. Ez volt mindenük.A gyermekeknek - nem sok híja a tíznek - csakhamar fönt termettek a kocsiderékban. Lisztné asszony fázósan a bakra telepedett. Liszt Ádám, zömök, vállas ember, most dobogott ki az elárvult házból. Úgy bedurrantotta maga után a kiskaput, hogy az egy káromkodással fölért. - No gyerünk - dobta oda a fuvarosnak. Egy ugrással fölvetette magát a szekérre.