Előadások - Írások - Levelek [antikvár]

..."Talán mégiscsak fontos, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról. Olyan általános jellegű dolgokra gondolok, amelyeket mindenki megért, és azok a hallgatók is követhetnek, akik éppen csak szívesen ülnek it, hogy meghallgassanak. Nem tudhatom, mit hoz a jövő." Jellegzetes mondatok. Mint Webern szóbeli-írásbeli megnyilatkozásai általában: félszegségből és félreérthetetlen határozottságból, szűkszavúan pontos megállapításokból és minduntalan nekilendülő költői hevületből születő stílus. A fenti idézet olvastán - "akik éppen csak szívesen ülnek itt, hogy meghallgassanak" - a magyar olvasó emlékezetében önkéntelenül is felcsendülnek a Thomas Mann-t üdvözlő József Attila (Webern előadás-szövegétől időben-térben nem is oly távol keletkezett) verssorai: "Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait. Fehérek közt mindvégig európaiként élt és alkotott Anton Webern, korának egyik legérzékenyebb, legetikusabb zeneszerzője, míg korai, erőszakos halála pontot nem tett munkája után. Legtöbbet zenéjéről tudhatunk meg róla, e kis könyv mégis a Weber-portré fontos kiegészítője: a zeneszerző valamennyi nyilvánosságra szánt , eddig felkutatott és eredeti nyelven megjelent írását, valamint levelezésének néhány - műveit tárgyaló - részletét tartalmazza. Az alkotó művész gondolkodásmódjába engednek bepillantani ezek az őszinte, nemegyszer végletesen személyes hangú, szenvedélyes sorok - hasznos olvasmányként zenekedvelő és muzsikus számára egyaránt.