Énekeskönyv [antikvár]

Az éneklő emberben két művészet szólal meg, a hang és a szó művészete, azaz a zene és a költészet. Az énekeskönyvből is ez a két művészet szól hozzánk, egységbe foglalva: a dalba. A néprajz tanúsítja, hogy minden nép - fajtól, színtől, műveltségi foktól függetlenül - költő, méghozzá kollektív (közösségi) költő. Az egész nép csiszolja, formálja a szöveget és a dallamot, amelyet legtöbbnyire névtelenül indít el valaki, aki részese az egésznek, osztozik sorsában, érzelmeiben, akaratában, eszmei mondanivalójában.