Evangélikus énekeskönyv [antikvár]

Hetven esztendeje, hogy 1911-ben a Dunántúli Egyházkerület kiadta a Keresztyén Énekeskönyvet, közismertebb nevén a Dunántúli Énekeskönyvet. Ez az énekeskönyv egyházunk éneklésének történetében jelentős szerepet játszott. A XIX. századi racionalista énekeskönyvek után ez vette fel ismét a reformáció jeles énekkincsét, és bőven merített a régi magyar énekek tárházából is. Így nemcsak a korábbi századok értékes hagyományát elevenítette fel, hanem olyan énekeket adott a gyülekezeteknek, melyek a reformáció sajátos mondanivalóját hordozták. Ez az énekanyag az elkövetkező évtizedek teológiai és hitbeli megújulása idején alkalmas volt a hitre ébredő evangélikusság érzés- és gondolatvilágának kifejezésére, és felébresztette a gyülekezetek éneklési kedvét is.A negyvenes években hazánkban is, külföldön is, felmerült az a kívánság, hogy a régi szép énekeket eredeti ritmikus dallamukkal énekeljük. Ezért jelentek meg nálunk a különböző énekfüzetek (Régi Magyar Istenes Énekek 1945. Cantate 1950). Az 1948-ban megjelent református énekeskönyv dallamait már mind ritmikus formában közölte. Mivel a ritmikus dallamokra a régi szövegek nem énekelhetők, nyilvánvalóvá lett, hogy a korszerű éneklés követelményét egyházunkban is csak egy teljesen új énekeskönyv tudja kielégíteni...