Ezer esztendő I-II. [antikvár]

Ezeréves a keresztény magyar állam, és kétezer éves a kereszténység. Ezt az időszámítást a keresztény világ valamennyi népe, állama átvette. A honfoglalás idején, főként Géza fejedelem korában létezett már magyar állam. A keresztény Európának - tudatos elhatározással - ezer esztendővel ezelőtt váltunk részévé. Szent Istvánt 1000 vagy 1001 karácsonyán koronázták meg: Ő maga választotta az akkori millennium ünnepét. A latin betűs írással, az európai civilizáció értékeinek átvételével tudtunk megmaradni. A magyar az egyetlen távolról érkezett nép, mely máig fennmaradt. A többiek, akik a magukkal hozott szokásokhoz ragaszkodtak - például a hunok, a normannok, a besenyők, - megsemmisültek. Nyelvük beolvadt. A magyar nyelv él. "Nekünk a nyelvünk nagyobb kincs, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a mienk. Nem nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk." (Ravasz László) Nyelvünk tehát a hazánk. Ezért állítottuk össze a millenium - az ezeréves ünnep - alkalmából a magyar nyelv mestereinek szavaiból, verseiből ezt az olvasókönyvet. A magyar ifjúságnak, az olvasás örömét kóstolgató gyerekeknek ajánljuk és ajándékozzuk ezt a könyvet. Szüleiknek, nagyszüleiknek és az egész magyar nemzetnek is ajánljuk. Nem szántuk tankönyvnek, hanem örömet adó időtöltésnek, eltűnődési alkalomnak, hogy örvendezhessünk: átéltük ezt az elmúlt ezer esztendőt, dicsőségeivel, keserveivel, bánataival és örömeivel.