Felítő [antikvár]

Egyszer, régen a kutyafejű, saskörmű seregeknek akkora kedvik dudorodott, hogy Buda vára alá mozsárágyúval jöttek! Há két tüzérjük meg egy várból kidobott csonton úgy hajbakapott! A káplárjok tüzet vakkantott, ezek még egymás tollát tépték! Bástya helyett azért csak a várfalat találák el! Nohát amaz elbitangolt ágyúgolyó hamar kirekeszte abból a falból egy révézetes nagy szikladarabot, s annak roppant likát bétömve a helyibe űle. Az imígyen kirekesztett révézetes nagy szikla zúgva-morogva indúla alá, a várba bé, egy csorba öreg lépcső felé. A lépcsőnél egy épp ottbújdosó ördög a tennapi kicsi tőrét, s e mái nagy csapdáját igazgatá, lépcsőköt lehelve a jeget hízlalá! Dógavégezvén egyet lépe hátra, mikor ez a révézetes szikla a hűlt helyibe lecsuppanna! Nagy kő ese ám le az ördögnek szüvéről es! S ez az irbontalan nagy kő lassan, akadálytalan, lépcsőről lépcsőre höngörödni kezde lefelé. Időddel játszó Kedves Jó Ismeretlen és Jó Ismerős! Ez a pár mese-nóta se tart tovább, mint ameddig ez az ördögszüve-kő sok fordulattal, nagyokat szökdösve, egy-két fokot kihagyva ama lépcső alá ére, végűl nagy dengéssel lioliomkertbe zuhana! A toldás es csak annyi, hidd el, amennyi idő alatt azt a követ abból a liliomkertből kivetni kell! Hallgasd hát türelemmel!