Gounod: Faust [antikvár]

A francia nép nemzeti ünnepén, a Bastille lerombolásának évfordulóján majdnem mindig Gounod Faustja szólal meg a párisi operában. Valóságos nemzeti dalművé lett ez a remekmű, mely a legszélesebb tömegek számára a tiszta muzsikát, a magasrendű szórakozást, a művészetadta felemelkedést jelenti.A francia nép joggal tekint úgy Gounod alkotására, mint a legsajátabb tulajdonára. Gounod ízig-vérig francia, Dallamai, összhangjai áttetszőek, tiszták, zenei formái oly csiszoltak, mint a nemeskő, melynek avatott gondos mester adja meg végső formáját.Gounod főművével, a Fausttal 1859-ben jelentkezik, tehát abban az időszakban, melyet jogosan nevezhetünk a látványos nagyoperai stílus korszakának. Az akkori dalművek énekszólamai megtelnek nagyhangú, kulisszahasogató tirádákkal, a zenekar harsogató, pompázatos indulókat hangoztat s a színpadon sokszor inkább kóccal bélelt bábok, mintsem igaz szenvedélyekkel telitett emberek mozognak. Gounod a francia muzsikus ízlésével is mértéktartásával a nagyopera stíluskerete között is igazi művészetet nyujt. nem hódol be a burzsoázia talmi ízlésének: a zenekari harsogás helyett kitűnő zenét, az ólomlábon járó álhősök helyett igazi érzéseket jelenít meg a színpadon.