Gustav Mahler [antikvár]

Bontatlan!
Gustav Mahler elsősorban operazenekarok karmestereként vált korának egyik legelismertebb és legkeresettebb művészévé. A szinte megszállottságig maximalista és aprólékosan igényes muzsikus arról volt híres, hogy a bemutatandó operák legapróbb részletére is figyelmet fordított, beleértve az előadások előkészítését, a műsort hirdető plakátok megtervezését vagy a jegypénztárak, sőt a takarító személyzet ellenőrzését is. Mahler tíz évet töltött a Bécsi Udvari Opera élén, s ez idő alatt elhíresültek pörlekedései, melyeket azokkal az énekesekkel folytatott, akik nem érték el a megkívánt színvonalat. Mahler huszonöt éves korától élete utolsó napjáig évente kilenc hónapot töltött a színház élén, és mindössze három hónapot szentelt nyaranta a zeneszerzésnek – paradox módon azonban egyetlen operát sem szerzett. Alkotói figyelmét elsősorban nagyzenekarokra írt szimfóniákra összpontosította, melyek közül több opusában az énekhang is fontos szerepet kapott. Modern stílusban komponálta műveit, harmóniafűzésében a Berlioz, Liszt és Wagner által kijelölt utat folytatta, azonban alkotásai sem élete során, sem a halálát követő években nem keltettek feltűnést, és csak csekély megértésre számíthattak. „Rendellenesnek” tartott művészete elfogadását származása is nehezítette: Mahler zsidó volt, és bár áttért a katolikus hitre, származása súlyos teherként nehezedett az életére. Legnagyobb sikereit Angliában és az Egyesült Államokban érte el, ahol az antiszemitizmus még lappangó formájában sem terjedt el oly mértékben, mint az Osztrák–Magyar Monarchiában. Zenéjét a nácik 1933-tól betiltották Németországban csakúgy, mint a megszállt országokban. Mahler művészetének jelentőségét talán éppen ezért csak a XX. század második felétől kezdték felismerni, és műveit világszerte a hangversenyek műsorára tűzni.