Hangszerek/Hangszinek [antikvár]

Bevezető Ha MAI SZEMMEL LAPOZGATOM harminchárom esztendeje megirt Hangszereléstanomat, bár sok iavitani-pótolni valót találok benne, mégis úgy érzem, hogy az egész mű szellemén, beosztásán, alaprajzán alig kell változtatnom. Három évtized persze nagy idő egy hangszer ismertető távlatában. Azóta új zenei stílusok váltották fel egymást, új kifejezési eszközök alakultak ki és a komponálás technikájának fejlődésével egyidőben a hangszerelés stílusa, technikája is módosult. Uj hangszereket is termelt ki az utolsó két évtized, pl. a világháború alatt felbukkant jazz-zene, bár érdekes, hogy annak legjellegzetesebb hangszerét, a saxofónt már oldalakon keresztül ismertettem régi müvemben. Akkor - a Mester halálának negyedszázados fordulóján - a wagnerizmus csúcspontját érte el; a bayreuthi varázsló hatása alól éh sem tudtam magam kivonni. Ez meglátszik a Wagner-operákból idézett példák elképesztő mennyiségén és kiérzik a magyarázó szöveg minden soráriak lelkes rajongásából. Harminc év előtt Strauss Richárd operái közül még egy sem volt nálunk műsoron, Debussy, Ravel nevét pedig csak a Párisban járt fiatalabb muzsikus-nemzedék ismerte. Partituráik többnyire méregdrága negyedrét alakban láttak napvilágot. A ma közkézen forgó olcsó, könnyen beszerezhető kis tanulmány-vezérkönyvek ismeretlenek voltak, legfeljebb a klasszikusok kamarazene-müveit népszerűsítették.