Hangversenykalauz [antikvár]

Az ész évszázada - így nevezik a 18. századot, s méltán: filozófia és irodalom, szerte Európában, e század évtizedeiben addig ismeretlen merészséggel indult pezsgésnek, hogy újra felvesse a lét, a tudás, az ember és a társadalom valamennyi alapkérdését, s megkíséreljen új választ adni rá. Mi vetette fel ezeket a kérdéseket? Egyes bölcselők éleselméjű problémakeresése, vagy egyes irodalmárok mohó tapogatózása új gondolatok felé? Közhelynek tűnik a válasz, pedig kézenfekvő igazság: az élet kérdezett, részletezőbb kifejezéssel: a társadalom fejlődése. A társadalom ugyanis lassú, felszínalatti gyűrődéses mozgással készült valami roppant vulkáni kitörésre, s ez a kitörés - tűzesőjével és lávafolyamával - kiégette és elpuszította a korábbi századokban épült várakat: kőfalaikat éppúgy, mint azt a rendet, melyet a falak őriztek és egyben kifejeztek. A 17. és 18. század fordulóján még tart Franciaországban a Napkirály, XVI. Lajos uralkodása, még pompáznak a versailles-i kertben az udvari mulatságok, s az elképesztő fényűzésben való versengés még alkalmasnak látszott arra, hogy a királyi rend szilárdságát és gazdagságát kifejezze.