Hangversenykalauz IV. [antikvár]

Domenico Scarlatti (1685-1757) Nápolyban született muzsikuscsaládban. Apja, Ales-sandro a 18. század legjelentősebb zeneszerzői műhelyének, az ún. nápolyi iskolának megalapítója. Domenico első tanítómestere apja volt, aki hamarosan maga mellé vette orgonistának az alkirály udvari zenekarába. Néhány operáját bemutatták Nápolyban, majd Velencében Gasparini tanítványa lett. Itt találkozott Hándellel, akit elkísért Rómába, hogy ott nyilvános versenyen mérkőzzék meg vele orgona-és csembalójátékban. 1709-ben Maria Casimira lengyel királyné római udvartartásának karnagya lett, majd 1714-ben, a királyné távozása után a portugál követ szolgálatába állott. 1715-ben a vatikáni Cappella Giulia egyházi karnagyává nevezték ki. Állítólag Londonban is járt ez idő tájt. Thomas Roseingrave csembalóművész, akit már korábban Itáliában megismert, nagy lelkesedéssel tűzte műsorára Scarlatti műveit, sőt egy operáját is előadatta Londonban. 1720 körül V. János portugál király udvarához került mint az udvari zenekar karnagya és a királyi család zenetanára. 1729-ben Maria Barbara hercegnő feleségül ment a spanyol trónörököshöz, és Scarlatti követte őt Madridba. Itt töltötte élete hátralevő részét. Szonáták Több okból nem vállalkozhatunk Scarlatti szonátáinak egyedi ismertetésére: elsősorban azért, mert jelenleg 555 darabját tartja számon a zenetörténeti kutatás, de mindmáig nem alakult ki semmiféle hagyomány arra nézve, hogy ezek közül melyeket játsszák a hangversenyeken. Az a néhány mű pedig, amely viszonylag gyakrabban hallható, a sokféle kiadás révén csak bonyolult „átszámítási táblázatok" segítségével azonosítható, és ilyen módon ismertetésüknek a zenehallgató nem sok gyakorlati hasznát venné. Ezért célsze-