Intermezzo II. [antikvár]

A BALESETCsalóka gondolat járatja velem a bolondját, azt próbálja elhitetni velem, hogy az alig néhány hónapja történt balesetem, melynek során először életemben eszméletemet is elvesztettem, két egyforma részre osztotta életutamat: az első rész volt az aktív időszak, melyben dolgoztam, jártam, keltem. A második pedig a passzív rész, amely beéri a szép korúakra jellemző hármas tevékenységgel: evés, ivás, alvás. Világos pillanatokban természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a még várható életszakasz nem lehet több pár évnél, szemben a mögöttem hagyott 93 esztendővel. Az einsteini relativitáselméletet szabadon alkalmazva valószínűleg az a magyarázata ennek a jelenségnek, hogy a semmittevés, mely eddigi életemben ismeretlen volt számomra, olyan nyomasztóan hat kedélyemre, hogy már-már elviselhetetlennek tűnik. Ezen próbál segíteni az igazi jó barát, aki vállalja, hogy el-elakadó szavaimat megörökíti. Lássuk tehát, mi is történt valójában!