Keresztyén énekeskönyv (rossz állapotú) [antikvár]

Éppen most száz esztendeje, hogy Kis János püspökünk énekeskönyve a győri egyházközség költségén 1811-ben megjelent. Úgy ez, valamint az egyházkerület által 1805-ben kiadott dunántúli énekeskönyv is, mely utóbbinak szerkesztésében főként Matkovich Pál kerületi felügyelő buzgólkodott, azóta sok kiadásban terjedt el híveink között az egész országban. Új nagyobb énekeskönyv azonban, mley a gyülekezetek vallásos szükségletét kielégítve szélesebb körben is befogadásra talált volna, az utóbi száz év alatt nem jelent meg. Mert a csaabai és a többi kisebb énekeskönyvek csak magyarososdó és kisebb missziói egyházak vagy pedig a tanuló ifjúság számára készültek. A régebbi századokban sűrűbben jelentek meg efféle művek. Napjainkban is több helyen már igen komoly szavakkal sürgették énekeskönyveink megújítását. És ha még tovább is késünk e téren a munkával, méltán lehetett volna ezt szellemi szerénységnek vagy legalább is a vallásos buzgóság hiányának tekintenni. Száz esztendő elég idő arra, hogy templomi éneklésünket is, amely téren különben a gyakori újítást magunk sem helyeseljük, a haladó kor kívánalmainak figyelembevételével javítani és evangéliomi egyszerű istentiszteletünket ez által is épületesebbé tenni törekedjünk. Nagy szükség van arra éppen napjainkban, hogy a templomtól elidegenülteket minden alkalmas eszközzel, így istentiszteletünk művészeti elemeinek fejlesztésével is magunkhoz vonjuk és megtartsuk.