Kodály Zoltán [antikvár]

"Szálfa dőlt ki közülünk" - 1967 márciusában e szavakkal búcsúztatta - ravatalánál - Kodály Zoltánt hűséges tanítványa, Szabolcsi Bence. Termetre nem, lélekben volt szálfa ő, ki életének 85 esztendejében kilenc társadalmi rendszernek volt - nemegyszer szenvedő - tanúja Magyarországon, de soha, semerre sem hajlott a történelem viharaiban. Szálfa volt, gazdag szellemi termésének jelentősége szinte felmérhetetlen. Egyedülálló jelensége századunk zenekultúrájának: korszakos, világszerte elismert zeneszerző, iskolát teremtő tudós és olyan pedagógus, kinek figyelme a teljes zenetanításra kiterjedt az óvodától a Zeneművészeti Főiskoláig. Szinte nem telik el egy nap, hogy remekműveit - a Psalmus Hungaricust, a Háry János-szvitet, táncrondóit, kamarazenéjét - ne játszanák a világpódiumon. Akárcsak barátja és küzdőtársa, Bartók Béla, irányt mutató személye a népzenekutatásnak. Hatása az iskolai énektanításra globális, Amerikától Japánig. Bartók a magyar szellem, Toscanini az európai kultúra letéteményesének tartotta. Valóban: nemzeti és nemzetközi nagy alakja volt nemcsak a zenének, a tiszta humanizmusnak is. Legyen ez a munka kísérlet a gazdag életút s a roppant életmű összefoglalására