Korai polifónia [antikvár]

ELŐSZÓ Kiadványunk célja: E füzet(ek) megjelentetését három ok tette szükségessé. Mindenekelőtt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyházzene szakának hallgatói számára akartunk gondoskodni megfelelően összeállított tananyagról a korai polifónia tantárgyban - legalábbis az alapanyag szintjén, ami természetesen nem zárja ki a további bővítést. Másodsorban a gyakorló, és egyházzenét művelő karnagyok számára kívántunk füzeteinkkel hasznos énekeinivalót kínálni, s megkímélni őket egyúttal a tételenkénti gyűjtögetés fárasztó munkájától. Végül magának az egyházzene ügyének igyekeztünk ily módon némi szolgálatot tenni, egyrészt, hogy a sok esetben megkövült, megmerevedett repertoárt és előadási formákat valamelyest fellazítsuk, másrészt a középkori liturgikus zenének ezek a válogatott gyöngyszemei magának az istentiszteletnek a belső tartalmát, kimeríthetetlen gazdagságát is méltóbb és ünnepélyesebb formában közvetítik, mint a sok esetben sekélyes vagy egyoldalú templomi zenei gyakorlat. Kiadásunk módszere: Minthogy az egyes tételek különböző forrásokból valók, célszerűnek látszott - már a gyakorlati használhatóság szempontja miatt is hogy kiadásunk kottaképét minél inkább egységesítsük. Ehhez a Magyar Gregorianum kottakiadás átírásmódját vettük alapul, mivel ez a gregorián dallamok (és kiegészítő szólamaik) összetartozó hangcsoportjait megfelelőképpen tükrözi. Ugyanakkor a zenében is érvényesnek tekintettük az adfontes (vissza a forrásokhoz) elvét, mind az anyagközlés, mind pedig az interpretáció tekintetében, s ezért ahol tehettük, közöltük az eredeti kottaképet (a facsimilét) is. Ezenkívül minden tételhez a gyakorlati előadást segítő javaslatokat fűztünk, s a kottaközlést kiegészítettük az egyes stílusokra-korszakokra vonatkozó legszükségesebb történeti tudnivalókkal. Természetesen az érdeklődő szakzenész a megadott irodalomjegyzék alapján tovább haladhat, akár a tudományos kutatás, akár a gyakorlati célú anyagfeltárás vonalán. Reméljük, minél több, a középkori zene iránt érdeklődő muzsikus kap kedvet kiadványaink nyomán a liturgiához többnyire szorosan illeszkedő zenék művelésére - ehhez nyújt némi segítséget a hangfelvételekre (mint hangzó mintákra) való utalás is. Külön köszönettel tartozunk Déri Balázsnak a latin szövegek gondos fordításáért, valamint Budai Ámon Ilonának a szép, tiszta kottakép kialakításáért. Budapest, 1997 Húsvétján A közreadó