Még mindig úton [antikvár]

„újra este van, jöhet az utazás. Vár minket egy újabb távoli hely. Szól a rádió, a zene az útitárs. Nyomd a gázt, most mégsem késhetünk el " Ismerős a dalszöveg? Ismerős kell legyen, hiszen évekkel ezelőtt nem volt olyan nap, hogy ne szólalt volna meg valamelyik rádióadón a szerzemény, ráadásul hosszú ideig - és ez is esztendőkben mérhető - ezzel a nótával kezdődött minden Bon-Bon-buli. Élő koncert és fellépés egyaránt. Kíváncsi voltam, mi igaz a szövegből. Aznap, amikor először kísérem el a fiúkat fellépésre, épp délután indulunk útnak. A Mexikói úti találkozóhelyről halálpontosan gördül ki a kisbusz a két zenésszel. Pontosabban csak gördülne, ha nem késnék másfél percet. Azt is csak azért, mert a nagy parkolóban épp nincs hely, és egy kis utcában kell letennem a saját autómat. Úgy látszik, a másfél percért itt már akasztás jár, mert az egyébként mindig vidám fiúk most „morcosan" néznek rám - Tomi tréfásan mutogatja az óráját - hiszen idő van, tényleg nem késhetnek el. És erre még az sem mentség, hogy ezúttal nem kell átvágnunk egész Budapesten. A busz kétsoros. Az egyik sorban Tomi fekszik, a másikban Peti. Tényleg fekszenek. Engem meg - gondolom, büntetésből - előreültetnek Ákos mellé, aki az autót vezeti. Striteczky Ákos, a sofőr négy éve van a csapattal. Minden egyes fellépésre ő szállítja a fiúkat. így legalább vele is tudok beszélgetni, de Tomi hátulról elkezd kiabálni és kérdésekkel bombáz. Hogy vagyok, hogy haladok a könyvvel, és különben is, van-e valami jó történetem. A busz közben robog, s a rádió ugyan még nem szól, de így is teljes a hangzavar, miután néhány ablak a nagy meleg miatt le van húzva. Légkondit nem használnak, nehogy megfázzanak. Tomi teljesen komolyan gondolja, hogy így is tudunk majd beszélgetni. Már február óta ezen a köteten dolgozunk. Összejárunk és beszélgetünk. Mégis, fellépésre csak most kísérem őket először. Petivel már voltam többször vidéken, amikor szólófellépése volt, de így együtt még soha. Pedig így mennek többet, hiszen mindkettőjük életében a Bon-Bon áll az első helyen. Sok kilométer van még előttünk. Május elseje van, ez különleges nap. Válság ide, válság oda, a Bon-Bonnak még két évtized távlatából is három fellépése lesz ma. Tiszaújváros az első állomás. Az M3-as jól járható, Tomi a papírjait rendezgeti, Peti a telefonján játszik, Ákosról pedig hamar kiderül, hogy régi motorosa a szakmának és abszolút bizalmi ember. Ráadásul a családban is van zenész: